Az Ökopszichológiai Intézet szervezésében zajló RÉSZVÉTELISÉTA-VEZETŐ ÉS TERMÉSZETKAPCSOLAT-FACILITÁTOR képzésen jelenleg veszek részt. Részvételi sétákat egyelőre még nem szervezek/vezetek, azonban az ezzel kapcsolatos tudnivalók honlapomon folyamatosan frissülnek majd.
Kinek ajánlom:
Amennyiben szereted a természetet, és szeretnél intenzívebben és értőbben kapcsolódni hozzá, mely által nem csak egy mélyebb önismeretre tehetsz szert, hanem megküzdési stratégiádat is fejlesztheted, jelentkezz csoportos vagy egyéni részvételi sétára.
Leírás:
A részvételi séták olyan (kis)csoportos foglalkozások, amelyek célja az adott terület élőlényeivel, hálózataival, mintázataival, folyamataival való élményszintű és ismeretalapú találkozás és kapcsolódás.
A séták helyszínei változatosak, melyek lehetnek természeti értékekben gazdag élőhelyek (például vizes élőhelyek, erdők, gyepek), de a városi, épített környezet is teljes mértékben alkalmas rá.
Elsődleges célja a nézőpontváltás elindítása természetészlelésünk átalakítása érdekében. Nem csupán megmerítkezünk a természet hangjaiban, illataiban, színeiben (amely mind a fizikai, mind a pszichés egészségünknek jót tesz), hanem mindezeken túl megpróbálunk kapcsolatba kerülni ezzel az élő rendszerrel, elengedve a használatalapú, emberközpontú megközelítést. (https://ecopsychology.hu)
Természetben történő csoportos vagy egyéni sétákat a későbbiekben vállalok, melyről az aktuális információkat itt találod majd.
A Természetkapcsolatról álljon itt pár idézet Molnos Zselykétől, az Ökopszichológiai Intézet társalapítójától és vezetőjétől:
„Az embernek a természettől, a bolygótól való elidegenedése, a vele való természetes kötelék megszakadása az oka mind az ökológiai válságnak, mind az emberi psziché zavarainak is.”
„…valójában egy nem tudatosuló elszegényedésnek vagyunk az alanyai és tárgyai, amelynek során megfosztjuk magunkat valami nagyon fontostól: attól, hogy találkozzunk az élet sokféleségével és lüktetésével.”
„A gyerekkori természettapasztalat sokunkban hagyott mély lenyomatot. Később talán másfelé sodort minket az élet, de ott szunnyad bennünk, és egyre erősödik a vágy az újrakapcsolódásra: megélni a saját természetkapcsolatunk mélységeit, és tenni mások újrakapcsolódásáért is.”
„Az ökopszichológiai megközelítés szerint az emberi psziché (emberi csoportok, közösségek, társadalmak) jólléte, egészségi állapota és a természet, a bolygó jólléte, egészségi állapota között kölcsönös, kétirányú összefüggés, szinergikus kölcsönhatás van.
Sokunk számára ismerős a hegyek monumentalitása, a tenger végtelensége, az erdő titokzatos nyugalma által kiváltott élmény, átlényegülés. A táj harmóniája, színei, formái, a hangok, az illatok, egy tűlevelekkel szórt erdei ösvény puhasága mind-mind rezonálnak a lelkünkkel: megnyugtatnak, feltöltenek, átölelnek és magukba fogadnak. Maszkok nélkül és tisztán állunk előttük: otthon vagyunk.”
(https://ecopsychology.hu)